mingyááá...
Erről a szóról először talán a nemmegcsinált apróságok jutnak az eszembe. Igen, mingyá megyek, mingyá leviszem a szemetet, mingyá megcsinálom a házit, mingyá ott vagyok, mingyááá...
Persze ezek apróságok és talán a régmúlt tinédzserségünk és a második vagy ki tudja hanyadik dackorszakunk lustaságából maradt. No meg pasik vagyunk vagymi (és ide kell egy jó kis zacsi morzsolgatás, horkantás no meg egy sör;)
Az életet nem szabad így kezelni! Pedig sajnos bele-beleesünk ebbe a hibába. Kicsit nem figyel az ember és máris beáll a sorba, beleszürkül a mindennapokba. Aztán jönnek különböző inputok és megint visszazökensz (vagy legalábbis megpróbálod) abba a menetbe, amelyikről eddig fel sem tünt, hogy már rég elhagytad.
Nekem még jópár évem van ehhez az ominozús mingyá30-hoz. De asszem én is megéltem már eleget ahhoz, hogy itt szóhoz jussak... Viszont, ha csak beszélünk ezekről a határkövekről, akkor lehet, hogy ijesztő. De ha megéljük őket, ráadásul úgy, ahogy szeretnénk, akkor semmi bajunk nem lehet, sőt. A felezőbuli jó hasonlat és az alapján elég sokáig itt leszünk még és elég sokáig lehet FÚCK.
Néha úgy érzem barátok terén még vannak hiányosságaim, amit sajnos nagyon nehéz pótolni. Igaz és jó barátokat szerezni most? Pfff... Sajnos az első kategóriás gyerekkori barátok már mind máshol élnek... A gimis csapat még meg van, de az is kicsit kezd széthúzni. Egyre többen mennek külföldre és ez bizony eléggé megnehezíti a dolgunkat. Az egyetemi hasonlóképpen. Dolgozós meg még nincs... De szerencsére ezek mellett vannak még különböző irányok. Különböző csoportok, sporttársak, klubbok, no meg ti! Örülök, hogy belecsöppentem ebbe a társaságba és csak így tovább, fiatalodjunk együtt!
Ez az ideális, bár ez hülye szó, legyen inkább élvezetes élet, amit szeretnénk megélni olyan egyszerűnek tűnik, de valahogyan könnyen hanyagoljuk. A lustaság és a közöny ragályos népbetegség. Aztán jönnek azok az inputok, egy-egy kellemes hatás, ami felnyitja a szemünket, hogy hoho, már megint mit csinálsz te balga, na tünés vissza arra az élvezetes irányra! Ilyenkor elhatározod, hogy minden más lesz, belekezdesz, éled egy darabig, majd újra jön a szürkület... Ennek a legjobb ellenszere a társaság. Minél többen és minél jobban összetartunk annál könnyebben elkerülhető ez. Mindenki máshonnan szerzi azokat a hatásokat, amik segítik visszatéríteni őt a túlélésen túlmutató élvezetes úthoz és különböző időben érnek minket ezek az érzések. Ha jók vagyunk, akkor ezt az érzést átragasztjuk kis csapatunkra és így folyamatosan fent tartható az élvezetes állapot.
Rám általában a filmek vannak a legnagyobb hatással, talán azok segítenek legtöbbször felnyítni a szemem, hogy kevésbbé hanyagoljam az életet. Számtalan filmet és idézetet/helyzetet mondhatnék most. Nem is tudom megállni, hogy párat ne említsek meg a teljesség igénye nélkül: Édes November életszeretete; Harcosok klubbja életközeli élményei valamint, amit megveszel az birtokol téged; Angyalok városa, ahol egy pillanat többet ér az öröklétnél; Szeress, ha mersz játékai; Vicky Cristina Barcelona mediterrán, temperamentumos borozós csajozásai; Don Juan de Marco elbüvlő nőimádata valamint zárásul az Amerikai szépségből egy szösszenet:
"A munkám lényegében abból áll, hogy álcázom megvetésem a seggfej főnök iránt és naponta legalább egyszer kivonulok a férfi wcbe rejszolni, miközben olyan életről álmodom, ami kevésbbé hasonlít a pokolra!"
Szóval, kapjatok elő egy jó üveg bort szedjetek mellé egy jó csajt/barátnőt/feleséget és/vagy pár havert és gyerünk élvezzük az életet. Ne legyen para, hogy mingyá ez meg mingyá az. Éljen 25 vagyok, éljen 30 vagyok, éljen 40 vagyok, mert eddig úgy éltem, amit bárki megirigyelhetne!
Ádám
