A hetet a sörben úszkáló Prágában töltöttem, ezúttal teljesen hivatalos úton. Magyarul konferencián voltam, ahol egy igen érdekes előadást hallottam a cseh információs társadalomról. Este, a záróvacsin beszélgettem egy nagyot a tanulmány szerzőjével, és megállapodtunk arról, hogy bizony, internetfüggőség van, és bizony, az emberi kapcsolatok jó része a kibertérben alakul. Nem vitatva, hogy én is netfüggő vagyok, és az én kapcsolataim is jórészt az interneten alakulnának, ha nem lennék annyira rámenős, ki kell, hogy fejtsem, mennyire nem jó ez így.
Mert gondoljunk csak bele! Milyen már, hogy egyedül ülsz a számítógép mellett, és egyedül kortyolgatod a sörödet, miközben 3 ember néz téged, és teszi ugyanezt a webkamera mögött? Milyen már, hogy nem megy el előtted egy 18 éves punci, akinek a fenekét fennhangon tudjátok együtt dicsérni? Hogy lehet igazán őszintének lenni, amikor nem látod a beszélgetőpartnered rezdüléseit? Szuper dolog az internet, hiszen mi is így tartjuk a kapcsolatot külhonba szakadt (disszidált?) barátainkkal, de el nem tudnám képzelni a kizárólag virtuális kapcsolatokat. Pedig ha valaki, én már abban nőttem fel, hogy ilyen kapcsolatok igenis vannak.
Felhívás tehát minden Nyájas Olvasónak! Kell, hogy legyenek legjobb öribarik (best forever friends), mert a billentyűzet nem fogja a fejedet hányás közben. A monitor nem szervezi meg a legénybúcsúdat. A vincseszterre ne számíts a tejfakasztó bulin! Becsüld meg a társaságodat, a közeledben levőket, és időnként szakíts időt arra, hogy felhívd őket!
Csaba
