Éppen nézem a Mamma mia című filmet. Nem először (az asszonynak tetszik...). És egy fontos dolgot a film hatása alatt tudok megfogalmazni. Hogy mennyire fontos a barátság. Hogy a 30 év egyik legfontosabb eredménye az a jónéhány ember, akit a barátomnak mondhatok.
Az embernek szerintem háromféle barátja van. Az első kategória az, akivel együtt növünk fel, akit kölyökkorától ismerünk. Akivel először osztjuk meg életünk apró titkait, akivel együtt fedezzük fel az élet nagy titkait. Szerencsés vagyok, van ilyen barátom is.
A második kategória az, akivel középiskolába, egyetemre jártunk együtt. Akivel együtt rúgtunk be, akivel hajtottuk a csajokat. Akivel, bár nem együtt nőttünk fel, de együtt lettünk felnőttek. Na ilyen barátból van a legtöbb.
A harmadik kategóriába tartozik az, akit a munkánk során ismerünk meg. Ilyenből van a legkevesebb, ugyanis felnőttként barátot találni, a kialakult barátságok sorába egy új embert beilleszteni szinte lehetetlen. Ráadásul munkahelyek jönnek, munkahelyek mennek, mindig más emberekkel vagyunk körülvéve. De én ilyen baráttal is rendelkezem. Eggyel. Többel nem fogok, a munkahely nem arra való.
Körbevesznek tehát jó barátok, jó emberek, jó családapák. Jó mingyá' harmincasok, akikkel olyan élményeket szereztünk az elmúlt években, különösen az elmúlt 10 évben, amik örökké emlékezetesek lesznek. Azokat a bulikat még ma is emlegetjük, amiket az egyetem alatt éltünk át. Csoda, hogy túléltük. Aztán jöttek a barátnők, feleségek, és csodák csodája, még mindig együtt a társaság. Persze nem olyan intenzitással, de vannak új élményeink is.
Én az életemben öt dolgot tartok fontosnak. Ha ezek rendben vannak, akkor tudom, hogy nincs gond. Az egyik ilyen fokmérő a barátság. Szerencsére ezzel minden rendben van. Maradjon is így! És írhassam meg 10 év múlva is ugyanezt!
Csaba
