Néha olyan érzésem van, mintha én is apa lennék és lenne egy kislányom, no meg egy egész háztartás még hozzá... A probléma, hogy a kislány szerepét a barátnőm, Ivett, tölti be és így egyedülálló apa vagyok.
Az egész helyzet annak köszönhető, hogy az én diplomatervemet egy nagyon kedves kopaszodó barom bácsika miatt visszadobták, míg Ivett szépen menetel és hamár ráérek, akkor segítek neki mindenben. A végső határidő már vészesen közeleg, már kevesebb van vissza, mint amikor a vakáció betűivel számolunk vissza az iskolában.
A nagy hajrázás már több, mint két hete megy és még mindig sok van hátra. Minden nap a diplomával kezdődik és azzal is zárul. Nézzük milyen is egy ilyen napom: Ma reggel 8kor keltem. Egyből belecsapok a munkába. Pár óra rajzolás után, egyfajta ebédszünetként, elrohanok bevásárolni, majd ebédet készítek. Persze mindezt baromi gyorsan, mert amíg az ebéddel foglalkozom, addig sem tudok rajzolni... Gyors ebéd, ami az utóbbi napokban már 4 emberre készül, mert vannak még plusz segéderőink is a diplomához (tanulmányok, makettezés, etc.) Az ebéd után irány vissza rajzolni. Pár óra újabb rajzolás után kis lazításként pakolok, rendetrakok, esetleg eldőlök, mert már nem bírom, majd újra dolgozás. Ezalatt foglalkozni kell az én kislánykám lelkivilágával is, mert néha besokal, néha pánikol, néha meg csak úgy... Aztán jöhet a vacsorakészítés és újra a rajzolás. A lazítást a munka közbeni filmnézés meríti ki, esetleg mászkálok kicsit a lakáson belül és a lélegzetvételnyi szünet után újra rajzolás. A következő szünet mondjuk egy éjféli mosogatás (néha reggelre marad) vagy egy félóra szundi, ami után hajnali 2-4ig simán megy még a munka. Aztán kezdődik minden előlről...
Szóval, a napi X óra munka mellett, bevásárolok, ebédet főzök, mosogatok, teregetek,...
Várom már a FÚCKot! :)
Ádám
