Kezd alakulni, és mintha már nem csak ketten lennénk…
Ezúton is üdv Ádámnak a post-ért(pedig neki van a legtöbb 30ig) és Csabának, hogy nem fogjuk a FÚCK után sem abbahagyni, én legalábbis 30.ik biztos nem…
A többiek meg gyerünk blogra fel...
Zajlik az életem, és nemcsak az, hogy már lassan két éve más labancokkal élek, hanem ami ennél sokkal fontosabb 14 hónapos az utódom (vagy régi magyar kifejezés szerint a jövőm), és nem csak 30 év megy gyorsan, hanem 2 is. Mert kábé 2 éve készült egy szép nyári estén, és már 5 éves olasz kislány fenekét simogatja a Stadtparkban…
Tulajdonképpen ez az élet rendje, de akkor is (!?) senki nem mondta, hogy az édes kis csecsemő korszak max 8-10 hónapos korig tart, és onnantól már gyerek, és komoly érett dolgokra képes. És itt nem csak arra gondolok, hogy ha szomjas, fogja és tölt magának a poharába, megissza (amit nagyon aranyosan csinál)… hanem hogy pillanatok alatt önállóságot tanult, és nem feltétlenül kéri a segítségemet, pedig egy éve még semmit nem tudott magáról, a világról, vagy akár rólunk…
És ő is mingyá’30… gyorsan megy az idő...
Ja és egy újabb megközelítési lehetősége a FÚCK-nak:
kitűnő alkalom lehet nem csak ünneplésre, hanem egy kis kikapcsolódásra, mint amikor már több száz kilométert levezetett az ember az autópályán, és megáll egy autogrill-be egy kicsit kávézni, nézelődni, és röhögni egy pár percre a rohanó tömegen, majd újra közéjük állni és sodródni velük…
Nincsenek elvárásaim az idei FÚCK-tól, én jól fogom magam érezniJ
Marci
